Több mint 25 éve élek Angyalföldön. Magánemberként is érdekel szűkebb lakóhelyem múltja, de mivel tíz évig a XIII. kerületi helytörténeti gyűjtemény vezetője voltam, "hivatalból" is foglalkozhattam ezzel. Kötetek, fotóalbumok, kiállítások, rendezvények valósultak meg ténykedésem nyomán, amelyekből szívesen idézek fel néhány "morzsát" itt a blogon is, hátha másokat is érdekel.
Budapest a századfordulón és a
20. század első évtizedében látványos fejlődésen ment keresztül és igazi
világvárossá vált. A városépítés egyik legjelentősebb előmozdítója Bárczy
István polgármester volt, aki olyan gazdaságosan és hatékonyan tudta
megszervezni ezeket a munkálatokat, hogy az ma is követendő példaként
szolgálhatna a főváros vezetőinek. Az ő áldásos tevékenysége nyomán az egész
fővárosban, így az akkori VI. kerület részét képező Angyalföldön is szociális
létesítmények, iskolák és kislakásos bérházak sora épült.
Az öt évre tervezett, de négy év
alatt, három ciklusban megvalósult építőakció során összesen 6000 lakást
tartalmazó 25 bérházat, 19 lakástelepet és 55 iskolát (bennük 24 óvodát)
építettek. Az építkezés szigorú financiális alapokon nyugodott. A lakások az
átlagosnál 25-30%-kal alacsonyabb lakbérek mellett is – a teljes adómentesség
következtében – mintegy önmagukat törlesztették, úgyhogy a fővárosra egy fillér
áldozat sem hárult! Sőt, eddig parlagon hevert, vagy alig jövedelmező telkei a
beépítés következtében értékük 4%-ával kezdtek kamatozni.
Az építkezésekhez szükséges tőkét
angol és francia kölcsönnel biztosították, a kormány pedig törvényt fogadott
el, mely az állami házadótól való mentességet biztosította a székesfővárosnak mindaddig,
amíg a befizetett lakbérek az önköltséget meg nem haladták.
A telkeket lehetőleg
villamosvasút közelében, kerületenként arányosan elosztva, de szükséglet
szerint csoportosítva választották ki. Fontos szempont volt, hogy higiénikus
fekvésűek legyenek, és ne kívánjanak meg drága alapozásokat. A terveket neves
építészek készítették, a kivitelezők és alvállalkozók számára pályázatot írtak
ki. A korabeli építőszabályzat miatt még a kiírás évében tető alá kellett
kerülnie a megkezdett épületeknek, hogy a következő évben kiadhassák a
lakhatási engedélyeket, ezért a hatóságok gyorsított ügyintézéssel adták ki a
szükséges engedélyeket és megbízásokat. A kivitelezést végző iparos
vállalkozókkal szemben szigorú minőségi és jótállási feltételeket szabtak, melyeket
szakmánként részletesen szabályoztak.
Az elkészült lakásokat a
lakáshivatal pályázati úton adta bérbe. Legfőbb szempont a család nagysága
volt. A beköltöző kötelezte magát a lakbér pontos fizetésére és a lakásbérleti
feltételek, szabályok betartására. A házakban ingyen lakás fejében egy-két
házmester és egy gondnok dolgozott, a takarítást viceházmesterekre bízták. A
főváros nevében a tanács szociális ügyosztálya képviselte a „háziurat” a
lakókkal szemben. Az épületek műszaki gondozását az építkezési ügyosztályhoz
tartozó műszaki gondnokok végezték.
A mai XIII. kerület területén
Aréna (ma Dózsa György) út Lehel úttól a rakpartig futó szakaszán valósult meg
a legtöbb ilyen jellegű építkezés. Itt épült fel a Népszálló, a Dráva, Tisza,
Vág és Tüzér utcák sarkán egy-egy több száz lakásból álló lakótömb, egy
népiskola, és az iskola Lehel úti oldala mellett a főváros első korszerű
műhelybérháza. Ugyancsak e három év során épült a Vág utcai Népotthon, a Váci
út 87. szám alatt, a Frangepán, Lomb és Angyalföldi úti hatalmas lakóháztömbök,
a Palotai, Pozsonyi, Aréna, Váci úti és Hungária körúti földszintes és
egyemeletes kislakásos telepek, a Pannónia, Gömb, Váci, Csata és Szent László
utcai iskolák. A programban felépült épületekről a későbbiekben részletesebben
is beszámolok.
Umbrai Laura: A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948. Bp. Napvilág Kiadó, 2008.
Ajánlott linkek:
http://www.budapest13.hu/13kerulet/kiadvanyok
http://meselohazakbudapesten.blogspot.hu/2016/03/marffy-odon-otthona.html
http://www.budapest13.hu/hirek/20130507/helytorteneti-seta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése